3-4 éves koromban még úgy volt, hogy meseterrorista leszek, legalábbis Édesanyám így élte meg mesék iránti csillapíthatatlan lelkesedésem. 

Azt hiszem alig várta, hogy magamnak is tudjak olvasni végre.

Az élet kalandos útjait járva egyszer csak azt vettem észre, hogy nem csak hallgatni és olvasni lehet a meséket, hanem bizony mondani, sőt kitalálni és írni is.

A mesék világába újra belevetve magam felnőttként művészeti és meseteraputa lettem, melyhez  gyermekkori lelkesedésemmel gyűjtöm a szebbnél szebb gyöngyszemeket, módszereket, megközelítéseket. 

Továbbra is imádok mesekörökben másoktól meséket hallgatni. Azon kívül, hogy elvarázsolnak, szórakoztatnak, minden alkalommal mindenkitől lehet tanulni valami értékeset.

Elsősorban felnőtteknek mesélek, de úgy érzem, hogy a kamaszok és az idősek is szívesen hallgatnak tőlem meséket és könnyen kapcsolódunk. 

Hagyományos mesemondás alkalmával kedvenceim a tréfás mesék. Szeretem megnevettetni a hallgatóságot.